|
|
Gének
Minden testben megtalálhatók az apró anyagrészecskék a kromoszómák, melyeknek további részei a gének. A génekben helyezkednek el az élõlények örökletes tulajdonságai. De nemcsak a gének viszik tovább ez élõlények jellegzetes tulajdonságait, hanem a sejtplazma azon részei is, amelyek részt vesznek a sejt anyagcseréjének fontos irányításában, éppúgy mint a kromoszómák.
A sejt anyagcseréjén alapuló életjelenségek meghatározott szerkezethez kapcsolódnak. Ezek szerint az öröklõdésnek az a lényege, hogy az elõdök anyagcsere folyamatai az utódokon megismétlõdnek. Ez szükségszerûen azonos forma, azonos szerkezet megjelenéséhez vezet. Minthogy az anyagcsere lehetetlen környezet nélkül, a környezet pedig változó, az örökletes sajátosságok változnak, így tehát maguk az élõlények is szükségszerûen változékonyak.
A növekedés a sejtek szaporodásával történik. De mielõtt a sejt kettéválik, pontosan kettéoszlik a benne hordozott tulajdonság is. Tehát a testnek minden sejtjében megvan a testfelépítésre vonatkozó információ. Ezek a génkódok.
Ha a mocsár vizét mikroszkóp alatt tanulmányozzuk, ráakadhatunk olyan élõlényekre, amelyek több, kevesebb egyforma egysejtûek csoportjából állnak. Ezek a sejtkolóniák.
A sejtkolóniák egységesen mozognak, de minden egyes sejt önálló, a többitõl független életet él. Vannak olyan sejtkolóniák, amelyekben nem egyformák a sejtek. Különösen a szaporodásra elkülönült sejtek térnek el a többitõl. Vannak olyan sejtek is, amelyek a mozgásszervecskéiket elvesztették, és szinte kizárólag táplálkozással foglalkoznak.
A sejttársulásukban tehát a sejtek különbözõ mûködésre készülnek fel. Az összes életjelenséget az egész sejttömeg együttesen végzi. Ez a soksejtû életforma kezdete.
A soksejtû szervezet sejtjeinek nemcsak a környezethez, hanem egymáshoz is alkalmazkodniok kell.
Mindehhez évmilliók kellettek, hogy kialakuljanak a mai soksejtû élõlények. És mindez természetes kísérlezés folyamata olymódon, hogy ezek az élõlények életben maradtak, de ki tudja hány vált a természet fejlõdésének áldozatává. Némelyek azonban száz és százmillió évig fönnmaradtak, majd elpusztultak, mint a dinoszauruszok.
Az ember csupán néhány százezer éve létezik, de az idõ alatt, különösen az utolsó száz évben alaposan beleavatkozott a természet rendjébe.
Az új életforma kialakulása könnyebben történik, ha megvan minden életfeltétel. Ahol nincs megfelelõ táplálék, vagy betegség uralkodik, vagy rossz az éghajlat, az élõlények nagy része elpusztul. Egy kevés százalékuk azonban megmarad, de csak azért mert az alkalmazkodási képességük nagyobb, mint a többinek. S itt kapnak szerepet a gének.
A gének képesek a változásra, és a váltóztatásra. A váltózás általában véletlen, s úgy következik be, hogy osztódáskor nem sikerül a pontos másolódás. Így keletkezik a mutáció. A legtöbb hibás osztódás katasztrófához vezet, az élõlény elpusztul. Az életre való megmarad. Ez az élet törvénye az evolúció.