|
|
Kicsi korunkban számtalanszor hallottuk az asztalnál a figyelmeztetést, rágjuk meg az ételt, mert az úgy egészséges. Szót fogadtunk, vagy nem, magunkévá tettük ezt a fontos szabályt vagy sebtében ülünk az asztalhoz, ledobjuk gyorsan az ételt és szaladunk tovább. Mert az idõ hajt, mert az idõ pénz.
Én erre csak azt mondanám, hogy mindenki maga dönti el választását, de az alapos rágás, valóban maga az egészség.
Sok szó esik arról, hogyan válasszuk meg táplálékunkat. Melyek az egészséges ételek. Rá kell azonban mutatni arra, hogy egy mûveletet nem lehet felbontani cselekményekre úgy, hogy azokat egyenként értékeljük, állapítsuk meg, hogyan és miért, és hogy mi a fontos, és mi nem. Ez különösen az étkezésre vonatkozik hatványozottan. Hiszen testünk annyira bonyolult, annyira érzékeny és törékeny élõ szerkezet. A magunk érdeke, hogy megadjuk önmagunknak azt a legalapvetõbb tiszteletet, hogy a táplálkozást szent dolognak tartsuk.
Jézus mondta: ”És rágd meg jól a te ételedet a te fogaiddal, hogy víz legyen belõle, és azt a víz angyala vérré változtatja testedben. És egyél lassan, mintha így imádnád Istent.”
Ide kívánkozik egy nagy ember mondása is, Gandhié, aki így vélekedett: „Rágd az italodat, és idd az ételedet.”
Visszatérve a gyerekkorunk asztalához, szüleink, nagyszüleink figyelmeztetései, ha késve is, de bebizonyosodnak. Az öregeknek mindig igazuk van. Sokszor az igazság magyarázata már régen elhalt, de az értelem megmaradt, és tovább szárnyal. Nem a magyarázat a lényeg, hanem az, hogy elfogadjuk
Rágjuk meg alaposan az ételt, mert úgy könnyebben meg tudjuk emészteni. Ez nagyon így van, hiszen láthattuk, milyen feladat elé állítjuk néha a gyomrunkat, úgy megpakoljuk, mi magyarok, hogy alig tudunk felkelni az asztaltól.
Néhány jó tanács az egészséges étkezésrõl,
Egyes táplálékunk olyan szilárd állapotú, amely megkívánja a felaprítást. A falatok, minél kisebbek, annál jobb, további aprításra szorulnak, hogy ezzel megkönnyítsük az emésztést. Erre szolgálnak az õrlõ fogaink. Minden ételt alaposan meg kell rágni, hogy összekeverjük a saliva emésztõnedvvel.
Már említettük, azt, hogy a keményítõ és a szénhidrát emésztése a szájban kezdõdik. Akkor mi szükség van a fehérje rágásra, hiszen arra nincs emésztési hatással a saliva, a szájban kiválasztódó emésztési nedv. Ez így igaz.
Ahhoz azonban, hogy sikeresebb legyen az emésztés a gyomorban, a lehetõ legjobban föl kell aprítani a szájban a falatot. Másrészt, táplálékunk annyira összetett, hogy csak nagyon ritkán tudjuk teljesen elválasztani a fehérjéket a szénhidrátoktól. A saliva emésztõ nedv a ptyalin enzimet tartalmazza, amely feladata, hogy a komlex cukrokat egyszerû cukorrá bontsa le, és glukózzá alakítsa. A legtöbb ételünk tartalmaz több-kevesebb cukrot. Ha szájban elmulasztjuk az emésztést, a hasnyálmirigyet állítjuk nagyobb feladat elé.
Minél többet rágunk, annál több saliva emésztõnedvet termelünk. A szájban három pár nyálmirigy helyezkedik el. Ezek mûködése biztosítja azt, hogy a szájban mindig van elegendõ nedv az étel puhítására. De ha nem eszünk, akkor is van némi saliva a szánkban. Ez attól függ, mennyire van szüksége folyadékra a szervezetnek. Ha a saliva egy pillanatra eltûnik, kiszárad a szánk, ekkor szomjúságot érezünk.
Egyesek szerint, az ételnek, amit a szánkba veszünk, három féle íze van. A kezdeti, amikor a szánkba vesszük, a közép, amit rágás közben érezünk, és a végsõ, amivé a rágás következtében formáljuk. Természetesen a harmadik ízre kell törekednünk leginkább, és arra, hogy próbáljuk megtalálni mindhármat. Élvezzük azt az ételt, amit fogyasztunk.
A rágás dönti el azt a meghatározást, hogy az egyik embernek az a bizonyos étel gyógyszer, a másiknak méreg. Ezt jórészt az befolyásolja, hogyan jut a szervezetbe az étel. Kialakul e az ételallergia.
Mennyire vagyunk elégedettek saját népi hagyományainkkal, illetve mennyire vagyunk kíváncsiak arra, hogy belekóstoljunk más népek ételeibe? Mindenképpen rádöbbenünk arra, hogy a rágással, valahogy hasonlóvá válnak más népek ételei a magunkéhoz. De soha ne feledjük azt, hogy a táplálékok ranglistája legalján helyezkednek el a „szemét ételek, a junk food-ok, mint a Mc Donald,s, Hungry Jack,s stb, amelyeket inkább el kell kerülni messze ívben. A magyarázat erre nagyon egyszerû. Tele vannak zsírral, olajjal. S feltételezzük azt is, hogy a sütéshez nem a legjobb minõségû olíva olajat használják, és azt, hogy ugyanazt a rossz minõségû olajat többszörösen felhasználják, aminek következtében az olaj molekulái eltorzulnak, s a máj tehetetlen velük szemben.(Bõvebben a zsíroknál).
Már említettük, hogy a rágással szabályozzuk az agyunk tevékenységét, az étel felvevéssel kapcsolatosan. Az agyunk be van állítva egy meghatározott idõre, legalább huszonöt-harminc percre, az étkezés idejére. A táplálék felvétel igényünket csak harminc perc elmúltával kapcsolja ki. Sokat eszünk, vagy keveset, abba az agyunk nem nagyon bocsátkozik bele. Ha ez idõ alatt gyorsan eszünk, gondoljuk csak el, mennyit meg lehet ez idõ alatt enni, és hogyan érezzük magunkat az asztaltól fölkelve. De ezután következik annak a rengeteg ételnek a megemésztése. Ha nem végezünk élelmiszercsoportosítás és elkülönítést, csak ezután következik a galiba. Érdemes elgondolkozni ezen, tudatlanságunkban, nem törõdésünkkel milyen helyzetbe hozzuk saját emésztõ rendszerünket, belsõ szerveinket és ezzel önmagunkat.
Próbáljuk meg az étkezésnek megadni az idejét. Ez mindenkinek ajánlatos. És a lehetõ legjobb fogyókúra. Ha nem jön be, próbáljuk megkétszerezni a rágási idõt. Evés közben ne igyunk. Hagyjuk, hogy az éltetõ saliva minél nagyobb mennyiségbe jusson a szervezetünkbe.
Táplálékunk víztartalma változó. Rágással ezt az összetételt úgy befolyásolhatjuk, ahogyan az megfelel az emésztési rendszerünknek. A legtöbb szilárd ételhez hozzá kell adnunk vizet, a salivát, amivel enyhítjük a közeget, elõsegítjük az emésztést. Ez egy nagyon fontos folyamat, különösen, ha az olyan táplálékokra gondolunk, mint a magok amelyek víztartalma csupán öt-tíz százalék.
Ugyanakkor azonban, ha a zöldségeket és a gyümölcsöket vesszük figyelembe, ott a rágással inkább felszabadítjuk a vizet, ami könnyen átfut az emésztõ rendszeren, s helyet adunk a többi tápláléknak a gyomorban.
A hosszadalmas rágás pozitívan befolyásolja az egész emésztõrendszer munkáját. A szájba kerülve az étel hat a gyomornedvek kiválasztására. A jó gyomorsav-kiválasztás serkenti a vékonybél mûködést, a hasnyálmirigy több emésztõnedvet választ ki, a máj több epesavat küld a nyombélbe és a vékonybélbe, a vastagbélben aktívabb lesz a perisztatikus mozgás.
Kísérletezéssel bebizonyították, hogy a tehén nyálából kiválasztott pariotin az idõsebb ember testébe juttatva egy bizonyos idõre lelassítja az öregedés folyamatát. Ez azonban mesterséges folyamat. Amit mi magunk is elõállíthatunk , saját fültõmirigyünk ösztönözésével, akkor már az egy természetes folyamat, amivel elõsegítjük az anyagcserét a sejtjeinkben, ezáltal lelassítjuk az öregedés folyamatát.
A rágás, erõsíti az immunrendszer munkáját
Az egyik legfontosabb következménye a hosszadalmas rágásnak az immunrendszer erõsítése. Arról már beszéltünk, hogy az agyalapi mirigy, a thymus milyen fontos munkát végez az immunrendszerünkben. Az õ feladta, a fehér vérsejtek munkájának az összehangolása. Az elõzõekben említett parotin, a középfül által termelt hormon serkentõleg hat az agyalapi mirigy a thymus munkájára, tehát közvetve az egész immunrendszerünkre.
A rágásnak gyógyító ereje van
A saliva olyan hormont állit elõ, amely a fogíny és a fogak ápolására, karbantartására szolgál. A rágási munka tehát nemhogy károsítaná, de közvetett úton erõsíti a fogakat. A károsítás csak a benne maradt étel bomlasztó munkája. Amint látjuk, érdemes a fogak épségére nagyon odafigyelni.
Érdekes, hogy a természet egyes állatoknál milyen egyszerû cselekvéssel védi a fajokat. Egyes rágcsálók például rá vannak kényszerítve, hogy koptassák fogaikat, azaz rágjanak, ami a test egyfajta védelmi berendezése is.
A rágással meg is elõzhetünk betegségeket. A túlzott meleg étel gyors leküldése, a túlzott hideg, az erõs fûszeres ételeket nem tartjuk szívesen a szánkban, igyekszünk gyorsan megszabadulni tõlük. Arra nem is gondolunk, hogy a szánk az emésztés kapuja, a kiválasztás, szelektálás fõ cselekvõje. Csak azt juttatja tovább, ami neki is kellemes. Amit csak úgy leküldünk, gyorsan megszabadulva, az a gyomornak és az egész emésztõrendszernek sem tesz jót. Gondoljunk csak a túlzott nagy falatokra, a rossz rágásra. A falat lekerül a gyomorba. Ha ezt sorozatosan elkövetjük, elõbb utóbb gyengül a gyomor emésztése. Különösen a fehérje falatok veszélyesek a szervezet számára. A vékonybél, he nem mûködik rendesen, továbbítja a májba a nagy fehérje molekulákat, onnan a vérbe kerül, ami a vesét terheli. De ha az elõzõ szervek már nem mûködnek rendesen, a vese sem tudja sokáig megtûrni ezt a renyhe bánásmódot. A vese károsodása mellett, így alakul ki az ételallergia.
A rágás az egészségesek számára éppen olyan fontos, mint a betegeknek. Annyi a különbség, hogy az egészségesek húsz-harminc perc alatt befejezik az ebédet. Azok azonban akik betegek, akiknek van elegendõ idejük, próbálkozzanak meg jobban megrágni az ételt, több idõt eltölteni rágással, hiszen láthattuk mennyi elõnyünk származhat belõle. A betegeknek különösen a keményítõ ételek rágási idejének meghosszabbítása ajánlatos, hiszen ezzel is segítik a sikeresebb emésztést a szájban, ami csak a nyombélben folytatódik, abban az esetben, ha az egészséges, mûködõképes.
S ha ételt nem akarunk fogyasztani, próbálkozzunk meg a rágógumival. Ki tudja, kinek merre kanyarodik a gyógyulás felé vezetõ útja?
Térjünk vissza ismét arra, hogy az evés, milyen fontos mûvelet az ember számára. Nemcsak mint táplálék, hanem maga a folyamat, hogyan befolyásolja a testünket. Egy kellemes légkörben elköltött ebéd a család számára éppoly felemelõ és megnyugtató, mint az egyén számára fizikailag is és lélektani szempontból is.
S ha mára nagyon sok magyar családban ki is halt az étkezés elõtti asztali áldás elmondása, az idõsebbek még nagyon jól emlékeznek, erre a szép és alázatos hálaadásra. Hiszen majd minden házban valahol a falon ott lógott bekeretezve, vagy falvédõbe hímezve a házi áldás mellett.
Aki ételt italt adott,
Annak neve legyen áldott
Ámen
Ha ez ki is kopott az életünkbõl, és kényelmetlennek tartjuk újra feleleveníteni, rohanásunk közben álljunk meg egy pillanatra testi és lelki nyugalmunkért...elegendõ, ha annyit mondunk békésen, hogy „köszönöm”