Immunrendszer

Fehér vérsejtek, - a test védelmezõi

Abból is kiindulhatnánk, hogy láthattuk, mennyire elerjedt testünkben a méreg az évek alatt a helytelen táplálkozás következtében.

Ugyanez a helyzet a körülöttünk levõ világban is. Körül vagyunk véve bacilusokkal, mikrobákkal. Nehezen lehetne rájuk fogni, hogy ezek barátságosak hozzánk. Mert minden, ami körülöttünk, ami bennünk van, a túlélésért küzd. Táplálékért.

Testünk az immunrendszer kiépítésével védekezik a környezet támadása ellen.

Öröklött védettség:

Bõrünk megvéd bennünket a behatolni akaró hívatlan vendégektõl. Testünk a bõrünk felületét sebum nevû olajszerû anyaggal vonja be, s az izzadság sem csak a test hûtésére szolgál. Savakat és sót tartalmaz, hogy megakadályozza a bacilusok vírusok behatolását. A test nyílásait; az emésztõszerveket, a légzõszerveket, és a húgyutakat nyál, nyálka és könny védi. A nyálmirigyek és a könnyzacskók is olyan anyagokat választanak ki, amelyek savakat és sót, különleges enzimet tartalmaznak, hogy megöljék a behatolni készülõ bacilusokat, vírusokat. A savakban a vírusok elpusztulnak.

Még a gyomor is fel van fegyverkezve olyan anyagokkal, természetes hogy a táplálékkal bejutó vírusokat, bacilusokat nem engedi túlélni, azok elpusztulnak a gyomorban. Testünket naponta átlagosan négy féle mikroba támadja meg. Ez azt jelenti, hogy évente legalább ezerötszáz támadás ér bennünket. A mikroorganizmusok tengerében élünk. Testünk állandó csatamezõ.

Testünkben szörnyetegek élnek, förtelmesebbek kegyetlenebbül rombolnak, mint a bacilusok és a vírusok. A véredényekben folyton õrjáratot tartanak, önkényesen fölfalva minden idegen anyagot, ami nem nyeri meg a tetszésüket. Erõteljes fegyverük van, erõs mérgeket tartalmaz, mellyel szétlõnek mindent, ami az utjukba akad, a sejtek falát is, ha a helyzet úgy kívánja. Képesek alakot változtatni, hogy becsúszhassanak a sejtek közé, hogy váratlanul támadhassanak. Jelzéseket adnak le, hogy cimboráikat is meghívják a bulira. Alig órák alatt meg ezerszerezhetik számukat. Nem kegyelmeznek az ellenségüknek.

Megnyugodhatunk, õk a mi oldalunkon vannak. Õk a fehér vérsejtjeink, testünk és egészségünk védelmezõi.

Amint látjuk, mi sem várjuk éppen tétlenül a betolakodókat.

Az emberi szervezetnek millió és millió évre lehetett szüksége, hogy kitermelje õket, és ilyen tökéletesen megszervezze mûködésüket.

Ha rangsort kellene állítanunk, mondhatnánk azt, hogy az agy után a legtökéletesebb élõ szerkezet a szervezetünkben az immunrendszer. Ezt azonban nem tehetjük. Testünket nem boncolhatjuk föl és állíthatjuk rangsorba. Nézzük meg a májat, milyen munkával halmozzuk el. A szívet, milyen terhelést rovunk rá stb.

Ugyanakkor, ha a rangsorolásnak a végére érnénk, meglátnánk, hogy nemrégen még kidobták a mandulát, sugaras kezeléssel halasztották el a thymust, s az epefolyadékot csupán a szervezet egy végtermékének tartották. Mindez már rég megcáfolódott. Az ember megtanulta, hogy a testhez úgy közeledjék, mint a legtökéletesebb teremtményhez. Ha valaki ezt a tiszteletet nem adja meg, annak felbecsülhetetlen következményei lehetnek.

De ha ismerjük testünket, meg tudjuk védeni. Attól tartok, elsõsorban önmagunktól kell megvédenünk.

A védelmi erõ legfontosabb katonái a granulocyták, phagocyták és a lymphocyták

A granulocytákhoz tartoznak a neutrophylek. A legszámosabb leukocita mozgó sejtek a neutrophylek. Ezek kisebbek és fürgébbek, mint a macrophagok, de egyébként hasonlóan kegyetlenek, feladatuk az ellenséges baktériumok irtása. Ez a mûvelet azonban olyan, mint amikor a méhecske életveszélybõl kiereszti fullánkját, és annak elvesztése után belehal.

A phagocyták közé tartoznak a macrophagok, microphagok.

Az õrjáratuk során a macrophagok a vérben a fõ takarító illetve az utcaseprõ munkáját is végezik. Ezek a faló sejtek. Ami ellenséget találnak, egyszerûen fölfalják õket, majd kémiai fegyverükbõl jeleket adnak le társaiknak, hogy csatlakozzanak a falatozáshoz. A baktériumok megemésztése könnyen megy, mert el vannak látva erõs enzimekkel. Mindenütt ott vannak. Óriásiak, kegyetlenek, nem válogatnak a munkában. Az elfogyasztott mikrobák meg sem kottyannak nekik. Az ellenségrõl vegyi jelzést vesznek, mintegy felfûzik a skalpokat, s ez által stimulálják az egész immunrendszert. A T-segítõ sejtek ugyanis szagot fognak a vegyi jelzésrõl, és segítséget hívnak. A hívásra a T-gyilkos sejtek és a B-sejtek megjelennek a helyszínen szaporodni kezdenek és megkezdõdik az ellenséges bacilusok elnyelése.

Az immunrendszer képessége nagyrészt a lymphocyták aktivitásától függ. Megvédenek a baktériumoktól, a gombáktól és a vírusoktól. A lymphocyták különleges kiképzést kapnak más szervektõl, majd a thymus nyirokmirigyhez vándorolnak, további képzésre. Ez nem könnyû feladat, veszélyesebb, mint a katonai kiképzés, hiszen a sejteknek csupán csak öt százaléka éli túl. Ezek lesznek a T- sejtek, a szervezet véderõ parancsnoksága. Segítõ T-sejtek, gyilkos T- sejtek, a serkentõ, vagy elfojtó T- sejtek stb. Ha komolyabb fertõzés éri a testet, a T- sejtek száma lényegesen megemelkedik.

Kép: T vel ellátott sejtek kiképzésen

A gyilkos T sejtek a cytotoxic sejtek a test orgyilkosai. Elsõsorban azokat a sejteket támadják, amelyeket elfoglalták a baktériumok, vagy vírusok. A gyilkos T sejtek támadnak, mielõtt még a vírusok elkezdenének szaporodni. Szerepük van a rákellenes védekezésben is.

A serkentõ vagy elfojtó T-sejtekbõl, (A B - sejtek ki és be-kapcsolását végezik) lesznek a B - sejtek Ezek a sejtek a különleges kiképzésüket a vékonybél nyálkaszövet sejtjeitõl, a nyirokrendszer csomótól, a májtól, vagy a léptõl kapják. A B - sejtek különlegessége abban áll, hogy ellentesteket képesek termelni, valamint osztódással szaporodnak, tehát számuk rövid idõ alatt óriássá emelkedhet. Ezek a plazmasejtek.

Az ellentestek testünk legszámosabb védelmezõi az idegen behatolókkal szemben. ezek az immunoglobulinek Veszély esetén a különféle ellentestek száma elérheti a milliót is. Ha a csatának vége, a test leszereli a katonákat, csoportonként úgy kétezret tart fönn, ezek képezik a memória állományt, magyarán az immunitást.

Az ellentestek fontos feladatot töltenek be védelmi rendszerünkben, a test mégis egy más biztosítékhoz is folyamodik. Egy anyagot állit elõ. Melynek neve interferon, ami a sejtben esetlegesen észrevétlenül megbujt vírus szaporodását lassítja. Ez különösen fontos a vírusos betegségek idején.

A vírusok a legkisebb és legprimitívebb élõlények. Talán ez teszi lehetõvé, a végtelen alkalmazkodási képességüket, meg az, hogy a környezetük állandóan változik. A természetes környezet nem kényszeríti erõteljesebb tevékenységre.

Az emberi szervezet az évezredek során fokozatosan fejlõdött. E század azonban ugrásszerû fejlõdést hozott. Magában az emberi szervezetben nagy változás történt. Míg korábban fõleg a természetes gyógymódokat alkalmazták, századunkban a szerves és a szervetlen kémia az ember gyógyításába is belépett. S ez vonatkozik a táplálkozásunkra is. Olyan anyagok jutnak be szervezetünkbe, amelyek megzavarják, védõinket, vagy éppen pusztítást végeznek közöttük. Ugyanakkor a vírusok nagyon könnyen alkalmazkodnak az új környezethez. n

Napjainkban mind több a vírusos támadás. Sajnos a gyógyszert még nem találták meg ellenük, a test immunrendszere elvet minden próbálkozást. Tehát csupán a test védelmére szorulunk. Újabb kutatások során azonban rájöttek a tudósok arra, hogy a megfelelõ sejtek ösztönzésével befolyásolható az interferon termelése. Ezt a szert a shiitake gomba kivonatából állítják elõ.

Pótügynökök is szolgálják a testünket, amolyan szagkutyák szerepét játszva, állandóan keringenek a vérben. S míg a fehér vérsejtek képesek áthatolni a sejtek falán, a pótügynökök segítségével ez még könnyebben megy. Õk képesek továbbá növelni a vérellátást a csata helyszínén, illetve további sejteket hívni a csata színhelyére. A csatában is részt vehetnek, az elejtett ellenséget felfalják a macrophagok.

Az immunrendszerre nemcsak a mérgek hatnak, Nagyon sok gyógyszer is megtizedelheti õket. A granulocytákra például halálos az aszpirin.

Említettük, hogy egyes táplálékunk közvetlenül vagy közvetetten megtizedeli a hasznos kis katonáinkat. Ha magas a vércukor, bénítólag hat az immunrendszerre. A már említett fehér cukor akár fél órára is gátolhatja a védelmezõk munkáját ha gyulladásos betegséget kell legyõzniük. Viszont a vírusok nem szívesen veszik a savanyú környezetet. A legjobb rendelkezésünkre álló gyógyszer ellenük a citromos tea, sok C vitaminnal,(cukor nélkül, vagy ízesítésre használjunk egy kevés édesgyökeret. Az édesgyökér maga is vértisztító hatású. Sajnos, Magyarországon még mindig közhasználatban van a szacharin. Az állati kísérletek bebizonyították, hogy rákkeltõ anyagot tartalmaz, ezért Amerikában már több mint tíz éve betiltották a szacharin használatát.)

A thymus és a lép

A thymusz különleges szerv az emberi testben. Míg a szervezetünk többi része, így a belsõ elválasztású mirigyek is a testtel arányban növekednek, addig a thymus csupán az elsõ év végéig fejlõdik, aztán megáll. A pubertás után, pedig bizonyos mértékig összehúzódik. Magyarul csecsemõmirigynek is szokták nevezni. Régebben a tudósok azt hitték, hogy a thymusnak csak a csecsemõkorban van szerepe, létfontossága, mert a csecsemõkorban befolyásolja a szervezet mûködését. Ez, úgy néhány évtizeddel ezelõtt volt, amikor még nagyon keveset tudott az orvostudomány a thymusról. Nemrégen azonban kiderült, hogy a thymusnak sokkal több feladata van, közülük egyik legfontosabb szerepe az immun rendszer irányítása. Már említettük, hogy különleges kiképzésben részesíti a T sejteket. Fontos továbbá azt megemlíteni, hogy a thyroin munkáját is serkenteni lehet.

A fültõmirígyrõl sem sokat tudott az orvostudomány a közelmúltig. Mi pedig csak annyit, hogy megnagyobbodása egy gyerekbetegség, a mumsz. Nos ez így van, csak azt kell hozzáfûzni, hogy közvetett úton, igen nagy szerepe van a thymus munkájának szabályozásában, sõt, serkentésében is. Váladéka, a parotin hormon ösztönzi a thymus mûködését, aminek következtében több T-sejt kerül a nyirokrendszerbe. Mint tudjuk, a T-sejtek felismerik az idegen testet a szervezetben. Ezek a sejtek nagy szerepet játszanak a fertõzõ betegségek leküzdésében. Ahhoz pedig hogy minél több parotin termelõdjön, szervezetünkben, és hogy bejusson a nyirokrendszerbe, a vérbe, és ellássa a thymust, úgy jutunk hozzá, ha táplálékunkat alaposan megrágjuk. A rágóizmok egyszerû mûködtetése szabályozza ennek a fontos hormonnak a kiválasztódását.

A thymus belsõ elválasztású mirigy termeli a thymosin hormont, ami fontos szerepet kap a fehér vérsejtek munkájának serkentésében.

Ha a nyirokrendszer, a mirigyek és az elvezetõk túl vannak terhelve komoly következmény léphet fel. A nyirokrendszer elveszíti a felügyeletét a T-sejtek fölött, azok veszítenek aktivitásukból, legyengülnek. A legyengült ellenállás következtében sebezhetõvé válik a szervezet a betegségekkel szemben. A legnagyobb baj akkor következik be, ha a thymus munkája is lelassul, meggyengül. A szervezet általános ellenállása csökken a vírusokkal és baktériumokkal szemben. S ugyancsak kisebb az ellenállás az élesztõgombák és a bacilusok mûködésével szemben, s mind érezhetõbb a belekbõl terjedõ paraziták bomlasztó munkája.

A meggyengült immunrendszer következtében nemcsak a már szervezetben elhatalmasodó mérges termékeknek válik szabaddá az út, de a kívülrõl behatoló bacilusok és vírusok sem tapasztalnak ellenállást.

A lépnek is szerep jutott a szervezet védelmében a mikroorganizmusok, ellen valamint a vér raktározásában. Születésünk elõtt a lépben képzõdtek vörös vérsejtek. Születés után azonban ennek a szerepnek csak abban az esetben tesz eleget a lép. ha súlyos a vérszegénység.

Szükség esetén, mint az erõs stresszártalom, 3,5 dl-rel is feldúsíthatja a vért, vagy ha a szükség úgy kívánja, akár percek alatt további két dl-rel.

A lép egyik fontos feladata amolyan hulladéktelep-tisztító szerep. De ne higgyük, hogy ez egy utolsó, megalázó munka, A megsérült, lerobbant vörös vérsejtek maradványai ide kerülnek hogy a phagocytosisok megsemmisítsék õket. Itt vonják ki a globint és a vasat, hogy ezeket a fontos anyagokat visszajuttassák a csontvelõbe és a májba.

Ha a lerobbanás hulláma ide is kiterjed, megszûnik a vér megtisztulása. A szervezet egészségi állapota súlyosbodik, eléri a mélypontot, teljes egészében kifejlõdik a gyógyszertõl való függõség. Ez nem egy szerencsés állapot. Mint tudjuk a gyógyszer csak úgy hat, ha a gyomor egészséges a feldolgozáshoz. De mivel minden baj ott kezdõdött, ebben az irányban nem kapunk segítséget. Sõt, mivel az immunrendszer munkája is tovább hanyatlik, a szervezetben elhatalmasodik a rák. Minél fontosabb szervezetet támad meg a betegség, annál kevesebb a lehetõség a gyógyulásra. A szervezetben elszabadulnak a rendszerek és szabályok.

S úgy tûnik, csupán idõ kérdése, hogy a baljóslatú honfoglalók végképp átvegyék a szervezetünket.

Azért, bármekkora is a baj, nem adhatja meg magát az ember a pusztulásnak. Az nem vitás, hogy egy-egy betegség, legyen az akár rák, vagy kevésbé ijesztõ lelet, minél kezdetibb szakaszban fedezik fel, annál több a remény a gyógyulásra. A mellrákot ma már szinte sikeresen gyógyítják. Mondani sem kell, hogy a kockázatos osztályba tartozók számára, és ötven év fölött kötelezõ a rendszeres ellenõrzés.

Nem kell nagy szakértõnek lenni, ahhoz, hogy bármely betegséget könnyebb megelõzni, mint gyógyítani. A megelõzés azonban törõdés, odafigyelés. Nem csak önmagunkra, hanem azokra is akik gondjainkra vannak bízva.

De ha már eldõlt, vagy még csak a gyanú áll fenn, ne késlekedjünk a gyógyítás elkezdésével, akár hagyományos gyógyítótól, akár a természetgyógyásztól kérünk segítséget. S az sem árt ha magunk is igyekszünk önmagunkon segíteni a táplálkozásunk utján. Láthattuk, milyen láncszerûen halad a szervezetünk túlterhelése. Mégis, ha legalább a májat idõnként tehermentesítjük, rövid idõ alatt érezhetõ az eredmény.

A rákos betegséggel legjobb, ha szakorvoshoz fordulunk. Hiszen ma már nemcsak a mellrák gyógyítható, de mind jobb eredményt ér el az orvostudomány a többi betegség leküzdésében is. Egyet sohase felejtsünk el, azt, hogy a táplálékunk is lehet a kiegészítõ gyógyszerünk, ha vigyázunk az emésztésre, és arra, hogy ne fejlõdhessenek ki a mérget termelõ idegen bacilusok a vastagbélben. És ha huzamosabb ideig jobban odafigyelünk az elfogyasztott táplálék összetételére, a vitaminokra és az ásványi sókra, rádöbbenünk arra, hogy a betegség akkor lép fel, ha ezekbõl a fontos anyagokból nem jut elegendõ a szervezetünkbe, vagy mert hiányzik az étlapunkról, vagy pedig azért,mert nem tudjuk megemészteni. Tehát ha sikerül elegendõ gyomorsavat termelnünk, hogy felszívódjanak a fontos anyagok, a következõ lépés már csak az, hogy úgy válasszuk össze étrendünket, hogy az élelmünk tartalmazza ezeket az anyagokat. Arra is ügyelnünk kell, mely anyagok serkentik egymást, és melyek gátolják a másik anyag felszívódását.

Ennek megvalósítása könnyebb, mint ahogyan tûnik. Csupán idõ kell hozzá, és akarat. De ne feledjük, ezzel az idõvel, és akarattal, az egészségünket válthatjuk meg.

Önpusztítás

Amikor már a testünk védelmezõje, az immunrendszerünk saját testünk sejtjeit támadja meg, az elsõ figyelmeztetõ jeltõl sok idõ múlt el. Hosszú út vezetett ahhoz hogy saját védõink ellenünk fordulnak. Mi mindenen ment keresztül az immunrendszerünk, hogy ide jutott? Természetesen ez nem egy önkényes folyamat. Sok tényezõnek kellett oda hatnia, hogy az immunrendszerünk védelem helyett támadjon.

Az immunrendszerünk mûködési rendellenessége elsõsorban abban nyilvánul meg, hogy egyszer lelassul, máskor túlzott aktivitással mûködik.

Ha az immunrendszer le van terhelve, mert a szervezet eltelt méreggel, teljesen ki vagyunk téve a belsõ és külsõ korokozóknak. Mint tudjuk, a T-sejteket nem irányítja többé a thymus, azok kiszabadultak a fegyelem alól. Ha a lép is megbetegszik, nem képes a feladata teljesítésére - az elöregedett vörös vérsejtek eltakarítására, a T-sejtek túl-tevékenyek lesznek és ugyanakkor a T-gátló sejtek elhanyagolják munkájukat. Hogy milyen összefüggés van köztük, egyelõre még nem derült ki. Az azonban bizonyos, hogy több száz olyan betegséget tart számon az orvostudomány, amelyek elõidézõje a saját védelmi rendszerünk, a fehér vérsejtek. A legtöbb olyan betegség, amely az emberi szervezet szöveteit támadja és semmisíti meg, auto-immun betegség s a saját immunrendszerünk rossz programozásának a következménye.

Auto-immun betegségek

Ha egy kicsit elgondolkozunk, az eddigiekbõl kihámozhatjuk, hogy az auto-immun betegség minek is következtében jöhet létre.

Gyér táplálékellátás:

A szervezet számára nagyon fontos a táplálék. Mint tudjuk, a keményítõk és a szénhidrátok képezik a meghajtó erõt, tehát a szerveink a testünk mûködését látják el. A proteinból a sejtek utánpótlása történik. A zsírok, a savak, ásványok, ásványi sók és vitaminok pedig a zökkenõmentes mûködéshez kellenek.

Mindenre, amit táplálék útján magunkhoz veszünk, kisebb, nagyobb mértékben szüksége van a szervezetünknek. Egy-egy betegség fellépése során nem megtagadni kell magunktól egyes táplálékot, ha módjával fogyasztjuk, de meg kell teremteni a lehetõséget, hogy szervezetünkben fel tudjon szívódni. A teljes értékû táplálkozásra törekedjünk, ne a részlegesre, amit a mai készételek nyújtanak.

Az eddigiekbõl tudjuk, ha a gyomor és az emésztõrendszer rosszul mûködik, az elfogyasztott táplálék nem jut a rendelkezési helyére. A legnagyobb része a vastagbélben marad, ahol a kártékony bacilusok, gombák, bélférgek falják fel, melléktermékként különbözõ mérgeket, gázokat termelve. Ezek a melléktermékek nem jutnak ki a szervezetünkbõl, hanem a sejtek között különbözõ gócpontokat képeznek, ingerelve sejtjeinket, szerveinket, egész szervezetünket. A legkevesebb mennyiség is elegendõ, hogy a sejtek mûködését befolyásolja, eltérítse.

A természetes immunrendszer szétzúzása

Bõrünk, testnyílásaink már nem annyira védettek, mint annak elõtte. Nyálkahártya duzzanatok jelentkeznek, bõrgyulladások, kiütések, pörsenések stb.

A táplálékunkból mintegy hetven féle méreg található a szervezetünkben. Ezekhez hozzá lehet még adni azokat, amelyek a környezetünkben vannak, s amelyek lélegzéssel jutnak a testünkbe. A szervezetünk védekezik a bejutott vegyszerek ellen. A nyirokrendszer maga is egy takarító szolgálat, mondhatnánk, a legkiterjedtebb a szervezetben. Hiszen mindenegyes sejthez eljutnak az ágai hogy begyûjtsék a sejtek által kitermelt nedvet, ami az anyagcsere mellékterméke ( a sejtek váladéka, amikor már a vérbe is belekeveredett az anyagcsere végterméke).Természetes, hogy ilyen túlfeszített terhelésre a szervezet is úgy válaszol, hogy az már félreérthetetlen. Mielõtt azonban komolyabb baj történne, vissza kell fordítani a romboló betegséget. Azt kell elérni, hogy a nyirokrendszer mûködése megjavuljon, beinduljon ismét. S ezt, az étkezéssel érhetjük el. De nemcsak arra kell gondolni, hogy milyen csodálatos gyógyító eszközök állnak rendelkezésünkre az élelmeink között. Különösen a betegnek kell nagyon szigorúan venni azokat a tilalmakat, amelyek betartásával nyerhetik vissza egészségüket.

Vírusos fertõzés

Mint említettük, a vírus a legprimitívebb élõlény, ezért nehéz megtalálni a megfelelõ gyógyszert. A szervezet azonban védekezik ellene, s számos más gyógymód akad, amely használható a vírusok ellen, de azok egy részét még nem „szentesítette” a tudomány. Ennek ellenére használják, alkalmazzák, hiszen nem egyet közülük az elmúlt idõ bizonyított. És a gyógynövényeknek, és a tápláléknak mellékhatása sincs.

Ezzel azonban, ha úgy tûnik is, még nem tettünk meg mindent. A vírusok maguk is védekeznek. Addig ,amíg a házigazda sejtjében laknak, ellátva táplálékkal, jól érzik magukat, élnek és szaporodnak. Ha azonban valamiféle vegyszer, vagy gyógyszer, jut hozzájuk, képesek a mutálásra, ami annyit jelent, hogy megváltoznak, vagyis, ellenállókká válnak. Új gyógymódra van szükség.

Védõoltások és gyógyszerek

A védõoltás, történjen az bármely korban, megzavarja az immunrendszert.

Bármely betegség, amelynek a fehér vérsejtek illetve az immunrendszer sejtjei a támadási központja, s amelyben a mikroorganizmusok kerekednek felül, az egyedüli gyógymódja ebben a szakaszban az antibiotikum. Mint tudjuk, ez a gyógyszer elpusztítja a bacilusokat. A károsakat is és a jókat is a szervezetben.

Ez ugyan nagy baj, de legtöbb esetben el kell fogadnunk, mivel egyelõre jobb megoldás nincs. Számolni kell ezzel a következménnyel és azzal is, hogy táplálékunkkal is, különösen a kész ételekkel naponta jut szervezetünkbe antibiotikum. Vissza kell állítanunk a bélflórát, ami ugyan nem könnyû, de ha odafigyelünk megoldható.

Elsõsorban azt kell megfigyelni, hogy az antibiotikum vétele után mennyire szaporodik el az élesztõgomba, a candida. Ha ugyanis ezt elhanyagoljuk, kevesebb eredménnyel járhat a bélflóra építési törekvésünk. Ha az antibiotikum alkalmazása következtében elpusztulnak a vékonybélben a baktériumok, a candida számára szabad megélhetést teremtettünk. A szaporodásuk gyors lesz, táplálkozásuk mellékterméke pedig a felszabaduló gázok, amivel tovább halmozzák a májat és a nyirokrendszert. A candida mellékterméke területük megvédésére is szolgál,és ez a mi alig induló bélflóránk fejlõdését és visszatérését gátolja.

A kellemetlen dolog az, hogy ha az anya szervezetében rossz a bélflóra, a csecsemõnél ez folytatódik. A csecsemõszoptatatás ma már nem téma, ennek ellenére nem látjuk el a kicsit teljes értékkel, ha magának az anyának hiányoznak bizonyos baktériumok az emésztési szerveibõl. Az anya vékonybél baktériuma, mint a lactobacilus bifidus felkészíti a kicsit a saját bélflórája felépítésére. Ha ezt az indítást nem kapja meg a kicsi, hátrányos helyzetbõl kezdi az életet. Ha ehhez hozzájön egy-két gyerekbetegség, kiadós antibiotikum használattal, a következményeket tudhatjuk.

Hadd mondjak még valamit el itt. Nagyon vigyázzunk a kisgyerek zöldség és gyümölcs bevitelére. Meg vagyunk gyõzõdve, hogy gyerekünket egészséges táplálékkal láttuk el, mégis hamarosan fehér pontok jelennek meg a kicsi szájában, ami nagyon fájdalmas, különösen étkezéskor. Ha a kicsi szájában ilyen pontok jelennek meg, ez annak a jele, hogy baj van a bélflórával. Ha elhanyagoljuk ezt a tényt, a következõ lépés az immunrendszer gyengüléséhez vezet. Kisgyereknek porban is adhatunk fokhagymát, mézzel keverve, a joghurt meg kimondottan kellemes táplálék. Nem szabad azonban cukrozni.

A zöldségen, de különösen a gyümölcsön levõ vegyszer, permetszer is kiöli a szájból és a vékonybélbõl a barátságos baktériumokat. Ügyelnünk kell arra tehát, milyen forrásból fedezzük a kicsi zöldség és gyümölcs napi szükségleteit.Ha tehetjük,csak olyan helyrõl szerezzük be, amelyrõl bizonyosak vagyunk, hogy szerves trágyát használtak fel a termeléséhez és biológiai védõszereket.
 

     Vissza a fõ oldalra