|
|
A baktériumok, vírusok rövid életûek, de ez idõ alatt gyorsan szaporodnak és mutálódnak. Ez az oka annak, hogy különösen a vírusok ellen a mai gyógyszerellátás nem mondható éppen sikeresnek.
A patogének ellen való harc talán egyidõs az emberiséggel. A betegség elleni védekezésben a legsikeresebbnek az ezüst bizonyult. Példa erre a nagy járványok kora, amikor az uralkodó osztály tagjai megmaradtak, míg a köznép tömegesen pusztult. A magyarázatot az étkészlet használatában találták meg.
Szerencsésebbek voltak azok az emberek, akik természetes ellátásban részesültek az életük során. Ezek az emberek nem ismerik a betegséget, és kiemelkedõen magas kort érnek meg. Ilyenek a Hunzák, Afganisztán magas hegyeiben a hármas határnál. Vízellátásuk a magasból lezúduló folyóból történik amely kolloidállt fémeket tartalmaz, így az ezüstöt is.
A harmincas évekig különféle állapotban használták az ezüstöt. A legegyszerûbb módja a tej tartósításának, amikor egy ezüsttallért dobtak a kancsóba. Az ezüstbányák közelében, az ezüstport ma is használják hagyományszerûen az újszülött fertõtlenítésére.
A modern orvostudományban a mûtõi felszerelések készültek ezüstbõl, de az antibiotikum feltalálásával kiszorult ez a szokás, s az ezüst gyógyhatását elfelejtették, amihez hozzájárult az is, hogy az elemi állapotban levõ ezüstöt, mint gyógyszert nem lehet szabadalmaztatni, így a gyógyszerré való nyilvánítás nem történhetett meg, mivel a tudományos kísérletezés elmarat.
Az antibiotikum gyógyhatásának hanyatlásával, és a sok mellékhatás következtében inkább a gyógyulni vágyók igyekeznek visszanyúlni a rég jól bevált gyógymódokhoz.
Az ezüst használata a modern eszközökkel, az elektrolízissel vált ismertté és hatásossá. A kolloidokkal Tomas Graham angol vegyész kezdett foglalkozni, az 1800 évek végén. Megállapította, hogy azok az elemek, melyek könnyen kristályosodnak, könnyen áthatolhatnak az élõlények sejtmembránjain.
A kolloidállis ezüst nem oldott állapotú fém, hanem az elektromosság hatására létrejövõ pozitív töltésû anyag - apró ezüst ionok, melyek mágneses térrel rendelkeznek.
Az ily módon elõállított ezüst a legkisebb részecske, mielõtt még az ezüst elveszítené elemi tulajdonságát. Nagysága a vízben .01-.001 mikron, 10-100 angstrom, a méter 10 milliárd része. A kapilláris erecske 45 mikron, tehát sokkal nagyobb mint az ezüst kolloid. Így a testbõl való kijutás nem jelent gondot. Nagyobb mint a legtöbb molekula, de kisebb mint a sejt. Kisebb annál hogy kiszûrõdjön, mégsem oldat. Amint oldattá válik, elveszíti különleges un. Browni mozgásképességét, és a mágneses terét.